A Belvárosban is ott a román kor, csak az utódok ráépítettek
A Belvárosi templom talán még a Mátyás-templomnál is izgalmasabb, több kincset rejtő szakrális épülete Budapestnek, csak ezt kevesen sejtik a dominánsan barokk külső miatt. Gondoljunk a 2010-ben szenzációt keltő, XIV. századi Madonna-falkép előkerülésére. Most nyáron újabb leletek kerültek napvilágra.
A budapesti Belvárosban most előkerült román kori templomalap a főváros fontos látnivalói közé fog tartozni, köveiben megérinthető történelmünk szinte minden korszaka. Mezős Tamás, a Műegyetem építészettörténeti és műemléki tanszéke tanárának tervei szerint bemutathatóvá és látogathatóvá teszik, lényegében egy román kori altemplomot alakítanak ki belőle a már meglévő barokk altemplom mellett.
Képzeljük el a jáki templomot az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. Így látjuk magunk előtt, mi állhatott a mai Belvárosi templom helyén a tatárjárás idején. Sőt, már néhány évtizeddel korábban is meg kellett lennie: 1211-ben falai között tartották a kis magyar királylány, a későbbi Szent Erzsébet eljegyzését türingiai Lajossal.
A román kor stíluselemeit mutató pesti templom később szinte teljesen eltűnt az Anjou-kori gótikus átépítés, majd a török kori pusztítás miatt. Az egyetlen látható részletet, egy jókora faldarabot a ma raktárként használt déli torony belseje őrizte. De ide ritkán léphetnek turisták, hogy megláthassák ezt a csodát, a nyolc-tíz méter magasan meglévő román kort. Pedig Pesten ilyen épségben sehol máshol nincs már meg az eredeti romanika.
Az Árpád-kori templom többi része elpusztult, csak az alapok maradtak meg, a föld alatt. Ezeket kereste a harmincas évek végén, „vakondjáratokat” ásva Lux Kálmán és Gerevich László, és ezeket tárta fel az idén nyáron teljes egészében Kovács Eszter, a Budapesti Történeti Múzeum régésze. Kiderült, hogy a pesti szóbeszéd nem igaz: ókeresztény katakombák nincsenek a felszín alatt, nincsen szentély sem (se trichora, se septichora, ahogy Gerevich feltételezte), de az igaz, hogy a római kori erőd, Contra Aquincum köveire épült a háromhajós templom. Ha az ásatási munkagödör alján, a római erőd előkerült parancsnoki épületének padlóteguláin állunk, körülbelül fejmagasságban lehet az ezer évvel későbbi, Árpád-kori járószint. Addig, vagyis jó másfél-két méter magasságig megvannak a román kori templomalapok, halszálkásan rakva, élükre állított durva kövekből (váltakozóan egy sor jobbra, egy sor balra döntve).
A meglelt alapozás szépen kirajzolja az ívesen végződő, rövidebb oldalhajókat és a főhajót, amelyet már a harmincas évek közepén megtaláltak Gerevichék a kutatójáratokkal. Az alapokból kikövetkeztethető a román stílusú épületosztás, amit a föld felett Károly Róbert vagy Nagy Lajos király idején elbontottak, hogy hosszabb, gótikus szentélyt építsenek. Akkor a lebontott rész köveit bedolgozták az új pillérek alapjába. A gótikus alapokból kikandikálnak a román kori kőelemek: farkasfogas párkánykő, szenteltvíztartó, figurás kődíszek, íves lábazati kövek sora.
hirdetés
Az ásatás más korokból is hozott elő érdekességeket. Sikerült érinteni azt a római kori vizesárkot, amely még a legkorábbi cölöperődöt vette körül. Kiásott metszetében ma is térdig áll a víz a Duna magas vízállása miatt. Előkerültek barokk sírok, köztük egy festett koporsós, díszruhás temetkezés a töröktől való visszafoglalást követő első évekből. A sírban talált személy kilétét talán ki lehet nyomozni.
Barokk sírokkal már Luxék is találkoztak. A megbolygatott temetkezések halottjait a járatok falába temették vissza, sírtábláikat a járatok falán helyezték el, úgy mint egy katakombában. Ez lehetett a legenda alapja.
(Forrás:nol.hu)