Kisnánai vár

A magyar történelemírás nem volt kegyes Aba Sámuellel. Személye, uralkodása kapcsán sok negatív véleménnyel találkozunk.

Aba Sámuel(1041-1044)hazánk középkori története egyik meghatározó nemzetségének a sarja. Felmenői Árpád szövetségesei voltak, s mint ilyenek befolyással és hatalommal bírtak. Az Aba nemzetség abból a kabar törzsből származott, amelyik a Kazár Kaganátust elhagyva csatlakozott a magyar törzsekhez a IX. század második felében. A kabarok a honfoglalók szövetségeseiként fontos területeket kaptak az új hazában, például a Mátraalját, a Bükk alját és a Hernád-völgyet.
A X. század utolsó harmadában – Géza fejedelem (972-997) uralkodása idején – erőteljesebbé vált a fejedelmi centralizáció. Az Abák Géza szövetségesei voltak, ezzel birtokaikat megtartották, azok nem olvadtak bele a központi - későbbi királyi - birtokszervezetbe. A politikai szövetséget a kor szokása szerint házasság pecsételte meg, az ezredfordulón (1005-1010 táján) a nemzetség feje - Aba Sámuel - I. (Szent) István (997/1000-1038) király leánytestvérét vette feleségül. Ezzel a király rokona - sógora lett -, továbbá ő lett történelmünk első palotaispánja, a későbbi nádori méltóság megfelelője.
A nevét illetően a korabeli írott forrás kizárólag a török eredetű, pogány tiszteletű nevet említik: Aba = apa. Anonymus Gestájában azt olvashatjuk: „...Sámuel király, akit kegyessége miatt Abának hívtak”. A nevével kapcsolatban felmerült, hogy esetleg zsidó hitű lehetett. Érvként az szolgálhat, hogy a Kazár Kaganátus vezető rétege politikai okokból felvette a zsidó vallást. Nem zárható ki, hogy a kaganátusból kiváló kabarok előkelői között is akadtak ilyen elemek, de az kizárható, hogy Aba Sámuel zsidó hitű lett volna. Mire alapozom mindezt? A keresztényi nevelésű István részéről elképzelhetetlen, hogy leánytestvérét egy nem keresztény hitű emberhez adja hozzá. Továbbá az Aba-birtokokon létrejövő új templomok is azt bizonyítják, hogy támogatta a keresztényi gondolatot. Ilyenek például az abasári, feldebrői, tarnaszentmáriai alapítások. Bár utóbbi két templom datálásának és építtetőjüknek kiléte kapcsán megoszlanak az vélemények.

Abasári monostor

A XI. század első felében István nevéhez tíz egyházmegye alapítása köthető. Ebből az egyik az egri, amely püspökség megszervezésében Abának is lehetett szerepe.
Az abasári monostor régészeti feltárása 2006 nyarán kezdődött meg Grócz Zsolt, az Aba Sámuel Alapítvány elnöke és néhai tanárom, Dr. Besze Tibor irányításával, valamint Dr. Fodor László régész szakmai irányításával. A hitelesítő ásatás megtisztította a rotunda – körtemplom – nyugati részét, melynek külső részén középkori temetkezéseket tártak fel. A rotunda átmérőjének nagysága (kb. 9 méter), illetve az eddig előkerült, a rotundához csatlakozó épületrészek azt feltételezik, hogy nemzetségi monostorról van szó. Mivel ásatásra mindössze három alkalommal került sor, ezért az épületrészek teljes feltárása még várat magára.

Palotaispánból király

Zavaros időkben, nehéz belpolitikai légkörben lett király Aba Sámuel 1041-ben.
Az István által kijelölt és elfogadtatott Orseolo Péter nem követte István Intelmekben megfogalmazott gondolatait, gőgösen és erőszakosan uralkodott, István bizalmasait letette tisztségükből. Helyükre idegeneket – olaszokat, németeket - ültetett. A magyar főurak megelégelve a király tetteit, többször kérték, hogy térjen vissza a kijelölt útra. Miután Péter ezt elutasította, az előkelők megölték a király bizalmasát, mire Péter elmenekült az országból. A magyar történelemben először királyválasztásra került sor. Az előkelők nem a Vazul-fiakban látták a megoldást - mindamellett, hogy Sámuel, fiúágon nem volt Árpád-házi sarj -, hanem egy, az Istváni politikát folytató személyben.
Aba Sámuel uralkodásának egyik fontos eleme volt a német-római császárral való viszonya. Az elűzött Orseolo Péter III. Henrik védelmét élvezte, ami azt jelentette, hogy a császár ellenségének tekintette a megválasztott magyar királyt. Sámuel szándékát jelzi, hogy követeket küldött a császárhoz, aki azonban nem ismerte el magyar királynak. Aba Sámuel ekkor király hadat vezetett a császár ellen, ami vegyes sikert hozott, és sokkal inkább jelzés volt a német császárnak.
Öt alkalommal küldött követeket a magyar király, egy kivétellel elutasításban volt része. Henrik 1042-ben betört az országba, de nem sokkal később ki is vonult, mert Aba a felperzselt föld taktikáját alkalmazta. 1043-ban a magyar király ismét békeajánlatot tett Henriknek, aki azt ismét elutasította és hadat indított. A király felkészülten várta a német seregeket a Rábcánál, azok pedig nem ismervén a vizenyős, mocsaras vidéket, megalázó módon, csata nélkül meghátrálni kényszerültek. Ekkor Henrik elfogadta a korábbi békeajánlatot, amit a magyar király – hogy hosszabb távon is biztosítsa a békét – kiegészített olyan területekkel, amelyeket I. (Szent) István csatolt az országhoz 1030-ban. (Ezek a Fisch, Lajta és a Morva folyók közötti részek). Itt jegyezzük meg, hogy a békét csak két egyenrangú fél kötheti meg, ezzel az aktussal Henrik elismerte Aba Sámuelt királynak, s letett arról, hogy Pétert visszaültesse Magyarország trónjára.

Kiközösítve

A megállapodást a király környezetében nem mindegyik főúr értékelte egyformán. Aba Sámuel népszerűsége csökkent, egyesek a békekötést vereségnek könyvelték el. 1044-ben Csanádon az ország előkelői tanácsra gyűltek össze. A király ezen az országgyűlésen – megtudván, hogy merénylet készül ellene – ötven főembert megöletett. Tettéért a csanádi püspök – Gellért - kemény szavakkal megfedte a királyt, s megtagadta a szokásos húsvéti ünnepi koronázást, valamint megjósolta végzetét.
A történtek után - s minden bizonnyal a császár közbenjárására - a pápa kiközösítette, s ez abban a korban azt jelentette, hogy minden alattvalója mentesült az esküje alól, a kiközösítettet büntetlenül meg lehetett ölni, s nem részesülhetett a keresztény szentségekben. Történelmi tény, hogy a tárgyalt korszak pápája - IX. Benedek - lekötelezettje volt a császárnak, mivel az többször is visszasegítette őt Rómába. Mindezek ellenére Aba Sámuel továbbra is létező támogatottságáról tett tanúbizonyságot az a hadsereg, amely Henrik csapatait fogadta a Győr melletti Ménfőnél.
Egyes vélemények szerint a király haderejének létszáma valamivel nagyobb volt, mint a császáré, így kedvezőbb pozícióban készülhetett a csatára, ennek ellenére 1044. július 5-én Ménfőnél a magyar király csapatai vereséget szenvedtek. A vereség egyik oka az volt, hogy a csata közben néhányan főúr Péter, illetve a császár serege mellé állt, ez zavart okozott, felborította a hadrendet, s eldöntötte a csata kimenetelét.
A vereség után Aba koronáját és lándzsáját a császár a pápához küldte. Külön fájdalmas momentuma a vereségnek, hogy ez minden bizonnyal az a korona volt, mellyel Istvánt is illették az ezredfordulón.
Aba Sámuel menekülni kényszerült, s birtokai közelében érte a halál. Pontosan nem tudjuk megmondani, hogy hol, és milyen halállal halt meg. Két álláspont ismert ezzel kapcsolatban. Az egyik szerint olyan magyarok ölték meg, akiknek korábban, uralkodása alatt ártott. A másik szerint elfogták, s Péter halálra ítélte, majd lefejeztette. Ami viszont bizonyosnak tűnik, hogy erőszakos halált halt, és a holttestét Debrőn temették el, majd később a testét átszállították Sárra, az általa alapított monostorba. „Néhány évvel később viszont, amikor kiásták a sírból, szemfedőjét és ruházatát épségben, sebhelyeit begyógyulva találták.” A Képes Krónika idézete a szentség jeleit mutatja.
Érdekes és furcsa elsőségek köthetők Aba Sámuel nevéhez. Az első választott király és az első király, akit megöltek.
Pláner Lajos