Kisnánai vár

 Bár a látogatók év végétől a majki kamalduli remeteség felújításnak, fejlesztésének első ütemét élvezhetik, a Forster központ készen áll a folytatásra.

Kulturális turisztikai központ jön létre az egész Európában kuriózumnak számító, tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból álló műemlékegyüttesben – jelentette ki L. Simon László, a Velencei-tó és Térsége, Váli-völgy, Vértes Térségi Fejlesztési Tanács elnöke, miután a szervezet ülését követően látogatást tettek a remeteségben pénteken. Hozzátette: a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ készen áll a felújítás második, mintegy félmilliárd forintos ütemére is, ám erre még uniós forrást kell találni. Ennek az újabb ütemnek a terve tavaly év végén került tartaléklistára forráshiány miatt.

A kamalduli remeteséget 1733-ban alapította a vidék birtokosa, Esterházy József, s a fenntartására 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat adományozott. A szabadságharcot lezáró, 1711-es szatmári békét követően a Rákóczihoz hű, dunántúli nemesi családok adományaiból épült (az adományokra a szerzetesi lakok főhomlokzatán elhelyezett nemesi címerek emlékeztetnek) a némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend majki remetesége.

Az épületegyüttes tervezésével Esterházy József az osztrák építészt, Franz Anton Pilgramot (1699-1761) bízta meg. A remeteség épületei által körülfogott templom alapjait 1753-ban tették le, és az alapkővel együtt a hallgatás jelképeként egy halat is elhelyeztek. Pilgram elképzelése nem valósulhatott meg maradéktalanul: az 1770-ben befejeződött építkezés során az eredetileg tervezett húsz remetelakból csak tizenhét épült meg.

A konventépületben – más néven foresteria, erdei kolostor – volt a remeteség felügyelőjének (prior) és az átutazó vendégeknek a szállása, az alapító kegyúr lakosztálya, vendégfogadó a laikusok számára, valamint a refektórium (az ebédlő), a könyvtár, a levéltár és a gyógyszertár. A hajdani refektórium és előterének freskóit Vogel Gergely oltár- és freskófestő készítette 1760 körül. A huszonhét kép a rendet 980 körül, az itáliai Arezzo vidékén alapító Szent Romuald (951-1027) életéből és a „fehér bencés” rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar szent királyokat, szenteket és az utolsó vacsora jelenetét ábrázolja. Az épület a szárnyak által körülzárt díszudvarral és szobordíszes kerítéssel csatlakozik a remeteség cellaházaiból álló épületegyütteséhez, a clausurahoz.
A kamalduliak az 1730-as évek közepén érkeztek Majkpusztára. A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki a naponta előírt kötelező imákat hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük - az elöljárójuk engedélyével - évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért és azok helyett is, akik maguk sohasem fordulnak Istenhez.

A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodással, halászattal, földműveléssel a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok foglalkoztak. Majk 1770-ben lett perjelség. A néma barátok csak rövid ideig élhettek Majk-pusztán, mivel 1782-ben II. József feloszlatta a császárság és királyság területén működő rendek többségét.

1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot és a területet bérbe adta. Majkon ebben az időben a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be. 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. Egyes barokk részleteket meghagytak (pl. a refektórium eredeti freskóit). Ekkor készült a refektórium és a vadászteremmé alakított helyiség faburkolata, az utóbbi falképei és a délkeleti homlokzat kecses öntöttvas erkélye is. A franciaparkot angolparkra változtatták. 1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket. A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék.

A II. világháború idején a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár, számos könyvritkaság, újság és értékes bútordarab. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé. Az egykori berendezésből a helyszínen ma csak nagyon kevés tárgy emlékeztet a régi időkre, a refektórium és a vadászterem kályháin kívül az emeleti kandalló és két csillár.

Az udvar eredeti barokk, vörös márványkútjának medencéjét 1946-ban még virágtartóként ugyan, de használták, azonban mára nyoma veszett. Talapzatára helyezték el az udvaron jelenleg is álló velencei fehér márványkutat, amelynek oldalain címeres angyal, griff, oroszlán, rózsadíszítés, és két címert tartó alak látható. A kutat az Esterházyak hozatták ide Nagykárolyból a huszadik század elején.

A rekonstrukció év végén záruló első ütemében, amelynek összköltsége 874.468.460 forint, megvalósul a foresteria (erdei kolostor) konventépületének teljes szerkezeti és külső helyreállítása, a pince, a földszint, az emelet, valamint a drogpadlás belső, műemléki rekonstrukciója, az egykori refektórium freskóinak restaurálása, a foresteria belső díszudvarának felújítása, a látogatóközpont és az azzal összefüggő szolgáltatások elhelyezése az épület földszintjén, a kulturális turisztikai központtá alakítás, illetve a kiegészítő szolgáltatások: múzeumi kiállítás, állandó bemutató, látványműhely, borpince, kialakítása. A fejlesztés 15 új munkahelyet is teremt.

A még támogatásra váró második ütemben egyebek mellett a Halmester-házat, a Grotta-kápolnát, a prior cellaházát és a díszudvari kőszobrokat újítanák meg.

Az állami tulajdonú műemlékegyüttes kezelője 2001-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, 2012-től a Forster központ
(Forrás:muemlekem.hu)